A családállításról

Bert Hellinger, a rendszer-pszichoterápia alkotója, arra a következtetésre jutott, hogy sorsunk elválaszthatatlanul összefügg családunk tagjainak sorsával. A Hellinger-féle családállítás során a csoport tagjai a térben megjelenítik, „felállítják” az adott család viszonyait.

​​A családot egy közös családi lélek mozgatja, amely igen távoli családtagok sorsa közt is szoros kapcsolatot teremthet. Hellinger így vall a családállításról: „A szisztematikus családterápia arról szól, hogy megállapítsuk, a páciensnek kötése van-e a tágabban vett családja valamelyik korábban élt tagjának sorsához.” A családállítás tudja ezt napvilágra hozni. Amennyiben fény derül a kötésre, az illető könnyebben tud megszabadulni tőle. A családállítás módszere láthatóvá teszi a családtagok egymáshoz való viszonyát. Családállítás során valójában a családrendszer tudattalanja képződik le, egy speciális energetikai mező tár fel olyan mintázatokat, amelyek megvannak a család rendszerében.

​​A családállítás folyamata során életforgatókönyvek (sorskönyvek) is láthatóvá válhatnak. A forgatókönyv fogalma Eric Berne tranzakcióelemzéséből származik. Hellinger szerint a bennünk rejtőző forgatókönyveket nem csupán szüleinktől vesszük át tudattalanul. Ilyen forgatókönyv lehet például: sikertelen párkapcsolatok halmaza, szuicid hajlam kialakulása, anyagi problémák és nehézségek egy életen át. – Ezek gyökerei gyakran sokkal mélyebbek, több generáción keresztül jutnak el hozzánk. A forgatókönyvet nem befolyásolja az a tény, ha a családtagok ismeretlenek vagy tabuk voltak.